Június 12-én kb. fél 8-kor indultam el itthonról kocsival Budapestre,mivel ott találkoztam 3 barátnőmmel (Wickeyvel,Édínával és Melindával),akikkel együtt mentünk a dortmundi Tokio Hotel koncertre. A belvárosban persze dugóba keveredtem,így a megbeszélt 9 óra utáni indulásból 11 óra lett,ráadásul a navigáció először nem akart megszólalni,és rossz útra irányított bennünket,így csak Győrnél tudtunk az autópályára csatlakozni. Menetben párszor megálltunk pihenni,este pedig Nürnberg és Würzburg között álltunk meg aludni egy fullos kis pihenőhelyen. Szerencsére volt tusoló is,ahol fejenként 2 euróért lezuhanyozhattunk,rendbe szedhettük magunkat. Az emberek is kedvesek voltak,szóval összességében nagyon tetszett az a kis hely :) Miután mindegyikőnk megtisztult,hajléktalanokat megszégyenítő módon kreáltunk a kocsimból egy 5 csillagos szállodát :D Na jó,az 5 csillag azért egy kicsit túlzás,de legalább nem láttak be rajta,mert „befalaztuk” az első szélvédőt meg az első 2 ablakot,a hátsó rész meg már alapból sötétítve van,és úgy-ahogy tudtunk benne aludni is. Vagyis csak hajnali fél 2 után,mert addig folyamatosan beszéltünk és állandóan röhögtünk valamin,hát igen,nem könnyű elaludni,főleg,ha van egy Édíná is az autóban,aki az éjszaka közepén úgy beb*ssza a fejét a kocsiba,hogy annak a koppanása a következő pihenőhelyig elhallatszódik :D Aztán végre sikerült nagy nehezen elaludnunk,de hajnalban arra ébredtünk,hogy iszonyatosan hideg van,és majd' megfagyunk,valamint egy mobiltelefon pittyegésre,mert valakinek kezdődött a kedvenc sorozata... xD Szóval elég rendszertelenül tudtunk aludni akkor este,reggel pedig egy kis kajálás után már indultunk is tovább. Az út további részében találkoztunk pár agyilag nem egészen ép emberkével,főleg azt az arab díszpéldányt emelném ki,aki vagy 30 km-en keresztül kerülgetett minket az autópályán,hol lemaradva,hol pedig beelőzve minket. Idióta. Aztán olyan dél körül végre megérkeztünk Dortmundba,de a csarnokhoz elég nehezen találtunk el,mert párszor rossz helyen fordultunk le (volt olyan utca,amit én kajak csak egy járdának néztem xD),és az is nagyon nehezítette a tájékozódást,hogy elkezdett zuhogni az eső,és az útból szó szerint egy nagy tükör lett,semmi útburkolati jelet nem láttam a tompított fényszóró visszaverődő fénye miatt :S De a nagy körözgetés közben egyszer csak megláttunk egy hatalmas csarnokot a park közepén,előtte kígyózó zombisor,na mondom jó helyen járunk! :D Aztán már olyan szinten készen voltunk,hogy hogyan jutunk be oda,hogy a közeli Shell kútnál fogtam magam,és leegyszerűsítettem az utat,felhajtottam egy járdára,úgy jutottunk el a csarnokhoz közeli parkolóba,kicsit sem nézhetett hülyének,aki látta ezt a manővert xD
Miután leparkoltunk,elindultunk terepszemlére,körülnézni a csarnoknál. Az arénánál a szokásos látvány fogadott: a kígyózó sor első részénél 2 hete eső által áztatott,már alig létező fanok,akik szerintem már másodpercekben számolták visszafele a kapunyitásig még fennmaradó időt,utánuk pedig az a szakasz,ahol minden 3. emberke detto úgy néz ki,a Bill und Tom hasonmásokról már nem is beszélve,szóval azokból is volt annyi,hogy mindenkinek jutna egy különbejáratú Kaulitz iker. Megkérdeztünk egy biztonságit,hogy hova kell majd beállnunk a sorba a jegyünkkel,ha visszajöttünk,persze,hogy azt mondta,hogy leghátulra :D Visszamentünk hát a kocsihoz átöltözni,és már ott is volt,hogy délután 5 óra van,szóval indulhattunk is a csarnokhoz,mert a kapunyitás fél 6-kor volt. Amúgy szerintem nem a sor legvégére álltunk be,mert miután bekerültünk a csarnokba,és ott kószáltunk még fél 8-kor,még mindig engedték befele a kígyózó sort,de akkor ott nekünk úgy tűnt,hogy tényleg az a vége,meg nem is szólt ránk senki,hogy mit kereünk mi ott. Szerencsére tető alá tudtunk beállni,így nem áztunk,mert még csepergett akkor is az eső,de viszont nagy huzat volt,amit a derekunk és a vesénk nagyon tudott értékelni. Sorbanállás közben egy Bill meg Tom hasonmás csillagokat meg gumikesztyűket osztogatott a tömegnek (gumikesztyűt a Wo sind eure Hände-nél kellett lóbálni,a csillagokat pedig a 1000 Meere-nel kellett tartani,és a szám végén pedig dobálni,szóval ez egy TH-s oldal által szervezett fanakció volt,ami szerintem nagyon aranyos tőlük). A mögöttem lévő csajszi apukája megkérdezte tőlünk,hogy magyarok vagyunk-e,mondtuk,hogy igen,erre a lánya azt válaszolja nekem,hogy „Ich hasse Piroska!”,először csak pislogtam nagyokat,hogy ki a jó isten lehet az a csaj,gondoltam valami Piroska nevű magyar TH fan,akit felvett msn-re,és biztos összekaptak valamin,azért utálja,de aztán miután ez végig futott az agyamon,kapcsoltam,hogy biztos a Piroska és a farkas c. mesére gondol,azért elég furi,hogy a magyarokról ez jut először az eszébe o.O Na de legalább már ezt is tudjuk,hogy a németek utálják Piroskát :D A várakozás közben még pár anyukával is beszélgettünk,megkérdezték tőlünk a kezemben lévő levelet látva,hogy írtunk levelet a TH-nak? Mondtam,hogy igen,az összes magyar fan nevében. Erre visszakérdezett,hogy „Ungaaarn? Waaah,das ist sehr coool!” Szóval tök aranyos volt,hogy amiért nem németek voltunk,nem küldött el minket melegebb éghajlatra,hanem egyenesen örült nekünk :D Úgy látszik vannak még rendesek is köztük,nem úgy,mint Essenben tapasztaltuk tavaly. Náluk is volt egy nagy plakát,az volt rajta,hogy „Wir Mütter lieben Euch auch!” (vagy vmi ilyesmi xD) vagyis „Mi anyukák is szeretünk Titeket!” Tök ari volt szerintem,látták,hogy olvassuk,és visszakérdeztek,hogy értjük-e,mi pedig mondtuk,hogy igen,és hogy nagyon jó lett.

Aztán megindult a sor nagy sokára,és félóra alatt kb. be is jutottunk a csarnokba. Utána ott rohangáltunk bent,mint a mérgezett egerek,hogy hogyan kellene jobb helyre kerülni,mint a mi a jegyünkön van,mert a miénk Tom oldalára szólt (ülőhelyre),de eléggé magasan volt,és közelebb akartunk lenni a színpadhoz,így először elmentünk Georg oldalára,leültünk előre,de onnan el is jöttünk,mert gondoltuk,hogy jön a hely gazdája. Vissza Tom oldalára. Valahogy mégsem voltunk megelégedve azzal a hellyel,így vissza Georg oldalára (elvoltunk.. :D). Aztán már addig rohangáltunk,hogy eljutottunk addig az ajtóig,ami már a zárt részhez tartozott. És valaki kijött azon az ajtón... Először egy pillanatig ledöbbentem,aztán odaszóltam neki,hogy „Tobiiii!” xD Igen,szóval Tobias volt az,a TH második úgymond legrangosabb biztonsági őre Saki után,gondolom ti is látjátok egy csomó képen meg videón,hogy ott van állandóan a srácokkal,meg a dvd-n is rajta van,hogy ő vezeti fel Billt mindig a színpadra. Persze a többiek csak néztek rám,hogy miért örülök én neki ennyire,mert nem vágták először,hogy ki is ő. Meg akartuk kérni,hogy valahova közelebbre had' állhassunk,vagy hogy lemehessünk az állókhoz,még az is jobb lett volna,de nem tudtunk lemenni,mert lent az egész csarnok körbe volt betonozva,szóval itt nem volt az,hogy az ülőjegyével le tud menni az ember az állókhoz. Mondta Tobi is,hogy sajnos csak oda tudunk menni,ahova a jegyünk szól. Aztán meg akartam kérni,hogy a levelet,amit írtunk az összes magyar fan nevében,azt adja oda a srácoknak,de azt mondta rá,hogy dobjam fel a színpadra. Mondom bazz,hogy dobjam,mikor ölőhelyünk van,onnan nagyon messze van. De ő akkor sem tudja nekik odaadni,mert még más dolga van,és nem hurcolja magával. Jó,mondjuk igaz,mert egy macihoz volt kapcsolva a levél,és egy kicsit furcsán nézett volna ki egy teddivel a kezében,de nem igaz,hogy annyit nem tudott volna megtenni,hogy akkor levesszük azt a levelet,és begyűri az egyik zsebébe. Olyan izé volt :( Jóindulat benne az nuku. Szóval én attól a pillanattól kezdve anti-Tobi fan lettem xD Ha már ilyen messziről elmentünk odaáig,ennyit igazán megtehetett volna,szerintem nem volt valami nag dolog,elvégre neki az csak egy kis levél a sok közül. Aztán visszamentünk Tom oldalára,de persze nem a mi helyünkre,hanem 4 üres helyre,ott lehettünk vagy 10 percet nagy gyomorgörcsök közepette,de aztán természetesen jöttek a hely gazdái,így el kellett mennünk onnan. Már annyit kínlódtunk,hogy elmúlt 8 óra,és még mindig nem tudtuk,hogy hova menjünk. Kimentünk megint a folyosóra,aztán egyszer csak pokoli visítás vette kezdetét! Basszus,kezdődik a koncert! Totál betojtunk,hogy most hol fogunk állni,Melinda fogta magát,és felhúzott a helyünkre,mi meg ott áltunk 3-an Édínával és Wickeyvel,hogy azért nem kéne olyan sz*r helyre beállni,így fogtuk magunkat,és visszamentünk Tom oldalára oda az első szektorba,és mivel akkor már mindenki hisztirohamot kapott,senki sem figyelt vagy szólt ránk,hogy mit keresünk mi ott. Szerencsére volt 2 szabad hely,oda bepréseltük magunkat 3an :D Aztán megszólalt az első gitár riff,szó szerint lehullott a lepel a színpadról,mert egy nagy fekete „ronggyal” takarták el a színpadot,és elkezdődött a konci! Az első számok persze nagyon hamar elteltek,fel sem fogtuk szerintem még,hogy hol vagyunk. A 1000 Meere-nél volt ugye az első fanakció,mindenki tartotta a csillagokat,a végén pedig az egész csarnokban ezüst színű csillagok repkedtek,annyira szép volt,Bill el is volt tőle ájulva rendesen,annyira aranyos volt,ott BILLegett vigyorogva :D A többiek pedig kis zavartan mosolyogtak. Már itt kezdtem furcsálni a dolgot. Aztán a koncert folyamán Tom párszor rontott,szinte állandóan lehajtott fejjel császkált a színpadon és a kivetítőn lehetett látni,hogy nem nagyon mosolygott. Valahogy nem volt elemében a gyerek. Még itt Pesten is jobb hangulata volt. Vagyis,még össze sem lehetett hasonlítani azzal,amilyen kedve volt itt nálunk,és ott Dortmundban,pedig ott hazai közönség előtt játszhattak,hosszú idő után. Nem értem. Aztán jött a Leb die Sekunde. Tom átment Georg oldalára annál a bizonyos résznél. A gitáron „lökött 2-t” és ennyi volt a szokásos nagy rituáléja. Innentől már nem is annyira Billt figyeltem,hanem Tomot. Ott gondolkoztam,hogy vajon mi lehet a baj. Aztán nyugtáztam magamban,hogy előző este biztos sokáig volt fent vagy sokat ivott és fáradt :P Pattogtunk hát tovább a koncert többi részében,mert azért a hangulat nagyon klassz volt és persze király volt,hogy a TH zenéjétől majdnem szétmegy a csarnok,annyira hangos. A Wo sind eure Hände-nél szinte mindenkinél a felfújt gumikesztyű,annyira jól kitalálták ezt a részét szerintem a fanok,tök jól nézett ki,hogy mindenki feltartotta a „kezét” :D A szám végén páran feldobták a kesztyűiket,Bill pedig felvett egyet belőle,és fel akarta húzni a kezére,ami persze nem nagyon mert,mert biztos tapadt az izzadság miatt,így ő is jobbnak látta,ha nem kínlódik vele tovább,és eldobta. Én meg direkt szívattam Édínát,hogy „Hehe,Bill nem tudja felhúzni a gumit!” xDD Szerintem irtó nagy mázlim van,hogy még élek ezután a beszólásom után :D Nagyon hamar elrepült az idő,és már ott tartottunk,hogy csak a ráadás számok voltak hátra. A Vergessene Kindert nem szívesen írom le,de úgy ahogy volt elrontották,tulajdonképpen nem is tudom,hogy eredetileg hogyan akarták megoldani,de valami olyasmi lehetett a terv,hogy az eleje playbackről induljon,és Tom rosszul csatlakozott hozzá a gitárral,hogy utána a végére teljesen élőben nyomják. Kb. 30 másodperccel le volt maradva Tom az egésztől,ő még a szám elejét játszotta,amikor Bill már a refrént énekelte. De végül a szám végére aztán minden rendben volt. Utána jöttek az akusztikus számok. A Rette mich előtt Bill ismét bemutatta a bandát a nagy közönségnek „Wolfgang,Moritz Hagen,Tom,és Biiiill” néven,ahol a Tom elég furcsán hangzott,egy az,hogy nem Thomast mondott,meg az is,hogy elég halkan,és ahogyan utána Bill és Georg összenézett,megint elkezdtem gondolkozni,hogy Tomnak tényleg lehet valami baja,lehet összekapott a testvérével,és azért sem akart most Bill szívózni a Thomassal. Aztán végül jött az utolsó szám,az „An deiner Seite”. Addig sem voltam azzal,hogy na ezen a koncerten is ugyanolyan full jól éreztem magam,mint az eddigieken,de ennél a számnál Tom végképp elcseszte a kedvem,és amúgy tényleg bocsi a Tom fanoktól,meg akik nagyon bírják őt meg szeretik,én is imádom a gyereket,de ezt azért nem kellett volna csinálnia. Jött az utolsó refrén,Bill kiszaladt a színpad elejére,egy kis idő után pedig Georg,mert ugye úgy szokták,hogy előbb Tom jön ki,de most fordult a sorrend,már ott volt Bill és Georg a színpad elején,a fanok őrjöngtek,jött a nagy confettieső,de Tom még sehol,majd csak vagy 10 másodperc után ballagott oda. Ezzel valahogy nagyon elrontotta az összképet,magát a finálét,aminek elvileg a koncert legszebb részének kellene lennie. Bocsi,hogy ezt írom,de én ezt ott így éltem át,és nagyon rosszul esett,pedig nem vagyok német fan,akik azért jobban a szívükön viselik az ilyen dolgokat: mostmár szinte csak egyetlen koncertet adnak a saját országukban egy évben,nagyon elhanyagolták az ottani rajongókat,szerintem Tom igazán erőt vehetett volna magán,és összeszedhette volna magát legalább annyira,hogy azon a 2 órán legalább csak próbálta volna mutatni,hogy jól érzi magát. Igen,tudom,ő is ember,neki is lehetnek problémái. De szerintem éppen ez az,hogy az nem tartozik a rajongókra,nem őket kellene ezzel úgymond büntetnie,főleg azokat,akik már hetekkel azért sátoroztak le oda,hogy közel legyenek hozzájuk,hogy jól érezzék magukat vagy hogy akár csak rájuk mosolyogjon valamelyikőjük. De mindent összevetve maga a koncert irtó klassz volt,Bill azt se tudta,hogy merre ájuljon a rajongók szeretetétől,folyamatosan csak teliszájjal vigyorgott :) Gustikát sajnos most se láttam túl sokszor,Georg meg nagyon flash volt a Schwarz-nál a világítós gityójával! :D A koncert végén még Gusti előrukkolt a kis dobszólójával majd a hajbókolós rituáléjával,és levonult ő is a színadról. Fentről meg annyira durva volt látni,hogy amikor a közönségnek bedobták a törölközőiket,akkor ilyen 10 méteres sugarú körben mindenki eldőlt,mint a domino xD Jó,gondolom nekik már nem volt ilyen vicces :D Meg az sem volt semmi,amikor koncerten az egyik szám végén Tom bedobta a pengetőjét a közönségbe,azok meg még 15 perc múlva is a földet nézték,hogy hova eshetett xD Na jó,nem gonoszkodom tovább :D Miután kikeveredtünk a folyosóra,a nagy tömegben szerencsére sikerült összetalálkoznunk Melindával,így ismét együtt lehetett a csipet-csapat. A kocsi felé vettük az irányt,megbeszéltük ki hogyan élte meg az aznap estét,majd megpróbáltunk aludni,és másnap indultunk is haza,egy újabb Tokio Hotel koncert élményeivel gazdagabban.