12-én reggel 4 órakkor keltem barátnőmmel, Ritával aki felkísért vonattal pestre. Mivel én szegedi vagyok,
az út Pestre 2/5 óra, és kilencre fent kellett, hogy legyek, mert a Nyugatiba találkoztunk a csajokkal. (Beichte,
Édíná, Melinda). Sikeresen lekéstem a kiszemelet 5/42es vonatomat, szóval egy órát ücsöröghettünk a vonatállomáson. Persze percenként szívtam a cigimet, olyan ideges voltam. Aztán végre, egy óra múlva indult a következő vonat, és negyed 10re már fent is voltunk.
Dortmundba kocsival mentünk, Beichte vezetett. (szegényXD) Édíná hozott navigációt, amivel Magyarországon kb. szart se értünk,mert full nehezen tudtuk beállítani. Nem akart dumálni, hogy merre menjünk. De aztán megszólalt sajna! Állandóan osztotta az észt, hogy Beichte túl gyorsan megy! XD No mindegy! Ennyit a navigációról.
Az úton semmi érdekes nem történt, ökörködtünk, Th-t hallgatunk (néhaXD)
Ugye még csak 12.-e volt, a koncert viszont csak 13. kezdődött. Valahol aludnunk kellett, ezért megálltunk Würzburg és Nürnberg között egy benzinkúton. Elkértük a tusoló kulcsát és végre tiszták lettünk! Egy-egy tusolás 2€volt. A tusoló és a WC is nagyon igényes volt. (Hát igen, Németország)
A kocsit megcsináltuk, hogy ne láthassanak be se a szélvédőn, de pedig a többi ablakon. Kb. mint egy csövesjárat úgy nézett ki a kocsi. Olyan éjfél körül elakartunk aludni, de ez nem nagyon jött össze, mert röhögtünk, meg idétlenkedtünk össze-vissza. Ami jó volt, de egy idő után már fárasztó. Főleg, hogy egész nap úton voltunk. Aztán nagy nehezen sikerült elaludni. Igen, négyen aludtunk egy duduba. XD Nagyon kényelmetlen volt, de a cél érdekébe persze mindent.
Másnap reggel nyolc körül elindultunk végre Dortmund felé. Kb. 12/13 órára ott is voltunk. De amire megtaláltuk a csarnokot. o.O Nem hogy mi,még a németek se tudnak közlekedni a saját városukba. Eléggé vicces volt. Vagy háromszor kanyarodtunk le szar helyen. De a lényeg, hogy megtaláltuk a csarnokot, tele három hete koncerválódott német fanokkal. Leparkoltunk egy parkolóövezetbe, ami hál istennek egy benzinkút mellett volt, szóval a WC-vel sem kellett bajlódni, stb. Elindultunk felfedezni a csarnokot. A kocsi kb. 10-15 percre volt a csarnoktól. Odaértünk a csarnokhoz és én személy szerint indultam is volna vissza MagyarországraXD Az a sok kibaszott ronda, igénytelen német fan. Pff. Nem volt egyszerű. Szóval nem az, hogy kb. két hete ott volt egy némelyik, áhhh! Undorítóóó volt! Gyors körbementünk, megkérdeztünk egy biztonsági őrt, vagy mit, hogy nekünk majd hol kell bemenni, de nem nagyon értettük, hogy mit mondott. Aztán ott hagytuk. Amikor mentünk vissza a kocsihoz,
két német fan(lány) megállítottak minket és elmondták a nagy tervet: a Monsoon előtt amikor Bill kussba vágja magát, el kell majd hangosan énekelni Georgnak a Happy Birthday-t! (persze a szülinap már kb. fél éve volt...XD) De ők amúgy tök normálisak voltak.
Végre odaértünk a kocsihoz. Elkezdtünk készülődni, festettük magunkat, öltözködtünk, stb.
A koncert fél nyolckor kezdődött, úgy gondoltuk, hogy majd háromnegyed hatra odamegyünk a csarnokhoz, mert fél hatkor volt a kapunyitás. Nekünk ülőjegyünk volt, úgyhogy nem kellett sietni. De amikor odaértünk másodjára a csarnokhoz... kicsit elképedtünk. Azt se tudtuk, hogy hol van a sor vége. Megkérdeztünk egy csomó emberkét, majd végre odataláltuk a sor végére! Illetve majdnem a végére, mert egy kicsit (kicsit nagyon)
beelőztünk egy jó pár emberkét, de mi ezt nem tudtuk, csak amikor már láttuk, hogy őket is engedik mögénk. Ahova mi beálltuk, az egy ilyen aluljáró szerűség volt. Ott vártuk a kapunyitást, ami persze nem fél hatkor kezdődött, hanem hat órakkor.
A sorban állás közben jött egy Bill és egy Tom hasonmás(lányok voltak) akik szerintem kibaszott jól néztek ki! Osztogattak csillagokat, és gumikesztűketXD Kaptunk egy szórólapot amire rá volt írva a másik nagy terv! XD Az egyik az volt, hogy a kapott csillagokat a 1000 Meere-nél lóbálgatni kell! A másik, hogy a Vergessene Kindernél kussba kell vágni magunkat. Aztán volt egy olyan, hogy a Wo sing eure hände-nél a kesztyűket kell majd lóbálni.
Nagy nehezen elindult a sor, körülbelül 3-5 km en keresztül (ha nem többXD) kellett kacskaringózni a rengeteg szutykon át, amit a fanok széjjelhagytak. Volt a szemét között plüss, rengeteg esernyő pornomagazin o.O (csak tudnám, hogy minek...ennyire unatkoztakXD)
Végre bejutottunk. Mindenki rohangált össze-vissza, mint a hülyék. Mi szépen elindultunk megkeresni a helyünket. Amikor odaértünk (fel kellett menni a harmadik szintre) úgy döntöttünk, hogy inkább bepróbáljuk a bizti őröket, hogy állhassunk. Akkor még annyian kint voltak, h simán jó helyünk lett volna.
Lementünk, kb. az össze őrhöz odamentünk azok meg basztak minket beengedni. Annyira felbasztak! Még jó, hogy nem értettek magyarul, szerintem engem egyből kivágtak volna.
Gondoltuk, hogy átmegyünk Georg oldalára megnézni, hogy mi a helyzet. Végigsétáltunk az emeleteken keresve a legjobb ülőhelyet. Találtunk is egyet Tom oldalán, de ugye annak volt gazdája, szóval negyed óráig ha leülhettünk oda, már jöttek is a helytulajdonosok. De amíg nem jöttek, olyan gyomorideggel ültünk ott, hogy az valami hihetetlen.
Azt se tudtuk, hogy mit csináljunk. Végülis az egyik csaj (Melinda) úgy döntött, hogy ő inkább felmegy a saját helyünkre. Mi meg valahogy (erre nem emlékszem, hogy hogy) beültünk egy eléggé jó helyre Tom oldalán. Pont kezdésre sikerült oda betalálni. Majd sikítás... iszonyat nagy sikítás!
A színpadon Georg és Tom árnyéka. Bill még sehol. A hátunk mögött ordibálták, hogy Georg Georg.
Végre belekezdtek! Jött az Ich Brech us. Iszonyat nagyokat zúztak! Jött sorra a többi szám! (a setlistet már nem tudom pontosan) A régi számok közül a Der Letzte TAgot, a Leb die Sekunde-t, a Schwarc-ot (Georg világítós gittyóvalXD) a Schrei-t játszották.
A 1000 Meere-nél ugye a csillagokat kellett lóbálni, amit én konkrétan szépen elfelejtettem de nem nagyon izgatott. A szám végén feldobtak egy párat a színpadra. Bill majdnem elolvadt annyira tetszett neki. A Wo sing eure hände-nél ugye a kezeket kellett basztatni. Felfújták a fanok és lóbálták. Nekem nem volt kesztyűm, mert a bejáratnál
a jegyes csaj kidobatta velem. A színpadra ugyan úgy mint a csillagot, ezt is feldobták. Bill pedig fogta magát és felhúzott egyet nagy nehezen a kezére. De elég bénán, az egyik ujját bele se dugta, és ott lifegettXD annyira gyökér volt. Aztán rögtön le is dobta. Jött sorra a többi szám, közeledtünk a végéhez. Gondolom, hogy már hallottátok, hogy a VK-t hogy elbaszták! Hát ott mi se tudtuk hírtelen, hogy ez most mi akar lenni. De aztán eléggé jól kijöttek belőle.
A rette mich-et és az in die nacht-ot ugye akusztikus gitárral játsza Tom, és mindenki előlre megy a színpadon. Bill felvett a földről egy piros tangát, és a mikrofonja álványára rakta! o.O (igen, nem normálisXD) Úgy énekelte a számokat. Ott kint szétbombázták a rajongók őket plüssállatokkal. Tom el is baszta egy csomószor emiatt, mert
mindig nekidobtak a kezének valami szart. Aztán Bill felfedezett egy Mickey-egeret (Wickey-egérXD) amit Georg elvett tőle, és leültette a széke mellé. Bill kibaszott édes volt, amikor bemutatta ugye a bandatagokat. Amikor a saját nevét mondta, akkor tök édesen felugrott. Mint akinek kb elmentek otthonrólXD De nagyon édes volt.
Amikor az akusztikus számoknak vége lett elindultak le a színpadról mintha vége lenne a shownak, persze tudtuk, hogy még hátra van az ich bin da. Amiközbe mentek, Bill talált valami szart a földön, valami plüsst. Felszedte, integetett vele majd bementek.
Aztán jött az utcsó szám majd, amiről mi már kijöttünk, Gustav szólója!
A fan locsolás és a törölköző dobálás persze most se maradhatott el. Elég jókat lehet röhögni, amikor vagy 50en ugranak a törölközőkért, és esnek egy kibaszott nagyot! XD De hát az ő bajuk.
Amikor Tom a mi oldalunkat locsolta, arra jött Georg is, és egy kicsi vizet ráöntött Tom lábára. Nem nagyon hatotta meg a gyereket ez sem.
Hát mit is mondjak... A koncert nagyon jó volt, de azért van némi kivetnivaló!
1/Például Tom viselkedése... A srác kb. egy mosolyt se eresztett el egész koncert alatt. Bill persze pattogott mint a hülye, meg röhögött, de Tommal nem volt minden oké. Rem, hogy majd ki fog
derülni, hogy mi volt vele. A gitárját se baszta olyan erőteljesen, sőt kettőt nyomott rajta, aztán kész. (igen ez a legfontosabbXD) 2/Ahhoz képest, hogy egyetlen egy koncertet adnak a hőn szeretett hazájukban, semmi pluszt nem nyújtottak. Igaz, hogy két órá volt a koncert, de se egy pólófelhúzás, se egy lányka akit felhívott volna Bill. Se egy ag amit adtak volna. Koncert után elhúztak letusolni egy szállodába, majd irány Nijmegen.
Kicsit csalódottan, nagyon fáradtan visszamentünk szép lassan a kocsihoz, majd elkezdtünk agyalni rajta, hogy milyen lenne elmenni Hollandiába is, hamár 4 órányira van tőlünk.
Aztán ebből nem lett semmi, mert a sofőrünk (Beichte) eléggé fáradt volt, ami szerintem érthető is ennyi vezetés után, plusz a koncerten való ugrálás miatt.
Nem tudtunk belenyugodni, hogy nem kaptunk ag-t ezért elhatároztuk, hogy elmegyünk a lehetséges négy csillagos szállodákhoz. Amilyen gyorsan jött ez az ötlet, ki is vertük a fejünkből. De amikor elmentünk
a csarnok előtt kocsival (mert azzal mentünk volna a szállodákhoz) láttuk, hogy rendőrök vannak ott, vis ilyen biztonsági őrök. Megláttuk a Rock'n' Rollos kamionokat.
Leparkoltunk oda, ahol eredetileg is álltunk, és odamentünk a kamionokhoz. Éppen pakolták be a fiúk cuccait. Odamentünk hozzájuk, megkérdezni, hogy a fiúk hol vannak. Mondták, hogy a fiúk Düsseldorf-ba
mentek, de nem tudják, hogy hol alszanak. Ezt én elég nehezen hittem el, de hát ez van, akkor se mondták meg. Amúgy ők nagyon jó arcok voltak, full rendesek, jót el lehetett velük pörögni. Nem úgy mint Tobias.
Ő ugye SAKI után a másik fő fő... akárki! Mondtuk neki a koncert előtt még, amikor kerestük a helyünket, hogy adja oda a fiúknak a Beichte által írt levelet és macit, és baszott odaadni. Mintha nem találkozna velük.
Tiszta szánalmas volt. Most nem kértünk tőle olyan nagy dolgot úgyhiszem. No mindegy!
Szóval a kamionosok jó fejek voltak. De aztán eljöttünk onnan, anélkül, hogy képet csináltunk volna! o.O!!!! Úristen! Utána esett le nekünk, hogy simán megkérhettük volna őket, hogy csináljunk a kamion platóján képet! Pfff... na majd legközelebb. Mivel elhatároztuk, hogy megyünk Olaszországba is koncertre! Ha megjártuk azt is, hozom a következő élménybeszámlót!

Remélem, hogy nem volt unalmas! Köszi, hogy elolvastad!

(Ha még valami eszembe jut, ami nem tűr halasztást, kiegészítem a beszámolót)